Abel Tasman kajaktúra. Kajakra!

Utazásunk előtt csak azért rimánkodtam, hogy Abel Tasmanban jó időnk legyen, mivel ez volt az egyetlen olyan program, ami szívás rossz időben. Persze, hogy szakadó esőre ébredtünk, ráadásul hajnali 4:30-kor, olyan 70 km-re egy hegyvonulat túloldalán a kajak túra helyszínétől. Ugyanis előzetes tervezésnél kicsit hiányosak voltak a domborzati ismereteink a déli sziget tekintetében.

Sajnos nem az utolsó eset volt, hogy a hibás tervezés miatt 2-3000 méteres hegyek és 600 km-es!!! túrák választottak el minket eredeti tervünktől. Azért nem estünk kétségbe, inkább padlógázzal közlekedtünk és kicsit hajtósabb tempót diktáltunk végig, hogy eljussunk mindenhova. Azt hiszem sikerült.

Megtettünk:

– 3500 km autóval
– 2300 km repülővel
– 600 km busszal
– 300 km hajóval
– 200 km túrázással
– 70 km helikopterrel
– 4000 m ejtőernyővel

Hála istennek liquor store sűrűn van 🙂

A gyenge kezdés után mellénk szegült a szerencse. 5 perccel az Aquataxi indulása előtt megérkeztünk, ráadásul szuper napsütés volt a hegyek túloldalán. Ott voltunk KAJAKra. Mint a viccben:
– Megvan a jogsim.
– Személygépjárműre?
– Nem, kajakra 🙂

DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO

Elsőre nem értettük mire az a sok traktor a bázison meg a tengerparton. Pedig nem volt nagy talány. Már a bázison beültettek az aquataxiba és egy traktor vontatott ki a vízhez. Már az aquataxi nagyon adta; a 250 lovas motorjai kaszálták a hullámokat. “Timi sikított, mint állat.”

Sokféle opció közül lehetett választani, de nekünk fő szempont volt a fókák megcsodálása a Tonga tengeri rezervátumban. Ez tartalmazta az auqataxit, a 2 órás kajaktúrát és gyalogolhattunk vissza 12 km-t egy dzsungelen át.

Kitettek minket egy öbölbe, ami a Di Caprio Sziget filmjére emlékeztetett. A mocskos sandfly-ok jobban vártak minket, mint a helybeliek. Gyorsan belakmároztak belőlünk és már át is vehettünk a 2 személyes kajakunkat. Egy kissé bizonytalan indulás után az élre tört a magyar kajak kettes. Kis evezés után elértünk a szigethez, ahol megpillanthattuk az első fókabébiket és mamákat. Lenyűgöző volt a látvány, a természet közelsége, és hogy igazándiból milyen lusta, rohadt dögök ezek.

DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO

Utána indulás egy elhagyatott öbölbe. Út híján, csak hajóval megközelíthető. Kis pihenés, úszkálás és hami. A legtöbben befizettek a cégnél étkezésre. Szépen megterítve egy pokrócon, jó szendvicsek, üdítő, kávé, tea, ahogy kell. Mi egészséges életvitelünk révén készítettünk saját hamit. Viszont mikor felrobbantottam első sörömet, akkor láttam ahogy férfitársaim meghűlnek és joggal érezhették magukat egy lakatlan szigeten. Gondolom mindenki szívesebben fizetett volna be nálam a “B” menüre 🙂

DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO

Elhagytuk a csodálatos öblöt és egy húzósabb tengeri evezés után kikötöttünk a dzsungeltúra kiindulási pontján. A fürdőzés izgalmasabb volt ott a ráják miatt. Szárítkozás, túrabakancs, indulás. Az evezés eléggé kivett, de ilyen szép helyen nem esett nehezünkre visszagyalogolni az aquataxiig.

DCIM100GOPRO IMG_7803 IMG_7820 IMG_7840 IMG_7864

A 12 km megtételét tempósra kellett fognunk 2 okból is. Az egyik az, hogy az utolsó aquataxi akkor ment. A másik pedig a dagály közelsége miatt. Anchorage-be vezető út egy saras, kagylókkal teli 1 km-es szakasz volt, ahol végigtapicskoltunk, mielőtt jött a dagály. Ha ezt nem érted el, akkor 2 órát kerülnöd kellett, ami azt jelentette, hogy a szigeten töltöd az éjszakát a sandfly-ok társaságában. Szóval érdemes volt sietni. Aquataxi elér, zúzás vissza.

IMG_7806 IMG_7934 IMG_7954 IMG_7963 IMG_7976

Mikor megérkeztünk a bázishoz, akkor értettük meg a traktorok igazi jelentőségét. Reggel óta kb. 1 km-t húzódott vissza a tenger és igen érdekes lett volna kikászálódni onnan. A csodálatos nap után már csak újabb 70 km-es hegyi szakasz várt ránk a hippi szállásunkig. Mire haza keveredtünk, már nem kellett ringatni magunkat az elalváshoz, de akkor már tudtuk, hogy ez az, amit kerestünk.

IMG_7986

A következő blogból kiderül, hogy a déli sziget kicsit (nagyon) több is álmainknál.

Advertisements

Nagy utazás

1. nap

Mint a jó gyerekek, este fél 10-es alvással vártuk a reggelt, vagyis a 3 hetes kalandunk és nagy utazásunk reggelét.

Hajnali 4 órakor csörgött volna az ébresztő, de mi már fél 4-kor felébredtünk magunktól a nagy izgatottság miatt. Utolsó csomagellenőrzések -> jó Balu szokása szerint mindent háromszor ellenőrzünk.

A reptéri buszra várva felvett minket egy fekete fuvart vállaló kóbor taxis. Éltünk a lehetőséggel, így jóval hamarabb és kényelmesebben kiértünk a reptérre. A domestic (hazai) terminál olyan nagy volt, mint Balatonmáriafürdő alsón a vasútállomás. Mint két technofób kb. 10 percig bénáztunk a self check-in-nél (egy számítógép, ahol magadnak kell becsekkolni), de végül sikerült kinyomtatni a két repjegyet.

Az első út Wellingtonig egy szempillantás alatt eltelt. Az Air New Zealand helyközi járatain a gépek kicsit kulturáltabbak, mint az WizzAir vagy az EasyJet gépei. Itt nem a stewardessek mutatják be a biztonsági előírásokat és intézkedéseket, hanem egy monitoron nézik az utasok a Fijin egy szál bikiniben és fűszoknyában pipiskedő modell lányokat. Ez engem nem igen kötött le. Kérdeztem is Balut, hogy miért nem fiúkkal demonstrálják ezt.

121107-1C4636273-121107_wellington-airport-terminal.streams_desktop_medium

 

A második repülőút Középfölde közepétől (Wellington) Nelsonig – a déli sziget északi része – tartott egy Cessna repülőgépre hasonlító valami fedélzetén. Mivel Lusi, a ciklon, épp arra tartott, ezért a 25 perces út izgalmasan telt. Biztos érted, ha kerültél már erős légörvénybe.

airnz

A leszállástól az autónk átvételéig kb. 10 perc telt el. Hozzátenném, hogy az útlevelünkre csak rá sem néztek egyszer SEM! Minden flottul és gyorsan ment: 10/10 Air New Zealand.

Ezután átvettük az első szállásunkat, amit egy rettentő kedves új-zélandi hölgytől és annak Keri nevű kutyájától béreltünk. A nap azzal telt, hogy felderítettük a várost és a zuhogó eső miatt (köszi Lusi!) Jocelynnal (a házigazda) beszélgettünk, főztünk, boroztunk a kandalló mellett Keri társaságában. Jocelyn személyében egy végtelenül kedves és értelmes tanárnőt ismertünk meg, aki nem utolsó sorban világutazó. Minden helyi látványosságot elmesélt nekünk és így a 2. nap már olyan helyekre jutottunk el, amelyek nem a tipikus turista célpontok voltak.

2. nap

Jocelyn ajánlott nekünk egy kávézót, nem messze Nelsontól. Jester House volt a neve, ahol angolnákat is lehetett fogni. Ez a hely tavaly elnyerte Új-Zéland legjobb kávézója díjat. És tényleg. Elbűvölő volt. A képek magukért beszélnek.

jester jester_house_cafe_ne

1506990_674280149295171_5710280909766847546_n 10173791_674279302628589_7668068353286760786_n 10268562_674279992628520_2826811832070881902_n

Itt elkezdtük megtervezni a kajak túránkat másnapra, de annyira sok és sokféle lehetőség van itt Abel Tasman körül, hogy elmentünk a következő város infó pontjához (i-site) segítséget kérni. Itt tök véletlenül volt másnapra egy akciós ajánlat, amely egy egész napos programot tartalmazott. (Beszámoló erről a köv. bejegyzésben)

Balu biztosra akart menni miellőt megvettük a kajak túránkat, így elmentünk a városban a céghez, aki szervezte. Úton odafelé láttunk két stoppos lányt. Mondtam Balunak: “Ha visszafelé ott lesznek, vegyük fel és dobjuk el őket egy darabig.” Az egyikünk svéd, a másik pedig norvég volt. 1,5 hónapra jöttek Új-Zélandra nyaralni és utazni. Halottam róla, hogy a svédek és a norvégok értik egymást, de most bizonyosságot nyertem, hogy mindenféle nyelvi akadály nélkül beszélgettek egymással a saját nyelvükön 🙂 Szóval a lányokat eldobtuk Motueka-ba – innen indult másnap a kajak túra is Abel Tasmanba.

Ezután elindultunk Collingwoodba, ahol a szállásunk volt. Ez a déli sziget szinte legészakabbi pontja, így ezt a 70-80 kilométeres távot szinte mindennap megtettük, mert a látványosságok nem arrafelé voltak és csak EGY út vezet oda… 😀 A kanyarokkal folyamatosan megtűzdelt 70 km nekem egy örökkévalóságnak tűnt, ahol a hányinger és már a majdnem hányok érzések törtek rám, ugyanis “motion sickness”-em van. Ez annyit tesz, hogy ha hátul ülök az autóban, akkor már alapból rosszul vagyok, de ha az úton sok kanyar vagy körforgalom van, akkor lassan elcsöndesedek és lefehéredek, meg hasonlók. Viszont ha én vezetek, akkor semmi gond. A rosszullétet feledtette a hegy tetejére felérve elénk táruló hegyek és óceánpart látványa.

DCIM100GOPRO

DCIM100GOPRO

 

Collingwood felé megálltunk a Riwaka Resurgencenél, amely a Maori legenda szerint egy szent hely. Különleges mivoltát kristály tiszta vizének köszönheti; Maori nyelven annyit jelent, hogy az “élet vize”. Hosszú generációk óta a Maorik ide jönnek megtisztulni és gyógyulni.

Riwaka_Resurgence_II_by_chrisgin

 

DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO

Ahová ezután mentünk még megdöbbentőbb volt: Te Waikoropupu Spring. Ez a világ legtisztább forrása. Tényleg lenyűgöző volt. A forrás körül egy kiépített gyalogúton körbe lehetett sétálni, aminek a végén a forrástó volt látható. Már majdnem odaértünk, amikor a tó előtt kb. 10 méterre kitett Maori feliratot fennhangon felolvastam. Fel sem tűnt, hogy a tábla mögött az emberek síri csöndben fotóznak és gyönyörködnek a tájban, annyira belemerültem a Maori nyelv szépségeibe. Utána meglehetőségen zavarban éreztem magam…

pupu-springs-1-jonathan-hansen_zps4fc274f8

7-8 óra magasságában érkeztünk meg a szállásra, ahol egy hippi olasz recepciós fogadott minket. A srácon a rövidnadrágja felett egy abrosszerű szoknya volt, felül pedig valamilyen ing zakóval. És mezítláb volt. Ez mondjuk nem volt meglepő, mert Új-Zélandon ez tök természetes. A túra végére én is rászoktam 🙂 A srácot kár, hogy nem fotóztuk le… 😀 Egyébként nagyon értelmes volt és segítőkész. Kérdeztük mit csinál itt és mondta, hogy Ausztrália és Új-Zéland között ingázik, de már rengeteg más országban is élt. Amikor csörgött a telefon angolról simán váltott németre, arról meg spanyolra. Mondta, hogy vagy lányok miatt tanulta meg a nyelvet vagy még mikor gyerek volt és a szüleivel folyamatosan országot váltottak. Vicces egy alak volt 😀

Szóval a hippi srác körbemutatta a hippi szállást, ami egyébként tök kulturált és tiszta volt. Nekem az egyetlen kifogásom a pottyantós WC volt, de nem is a tény, hogy pottyantós, hanem hogy irdatlan szaga volt és a legyen menekültek kifelé, amikor felhajtottad. A “nagyházban” a WC-t este és éjszaka lehetett használni. Szóval ez kicsit megzavarta a boldogságomat. Egyébként a hely maga hangulatos volt; egy nagy birtok, gyümölcsfákkal, virágokkal, mellette egy kis patak csordogált, ahonnan indult fel egy túraútvonal a hegyre. Volt zongora és gitár is, így kiélhettem magam egy kicsit. A ház mögött volt egy “pókháló”, ami a patak fölött volt felfeszítve, muszáj volt kipróbálnunk.

IMG_8010 IMG_8014 IMG_8015 IMG_8020 IMG_8021 IMG_8025 IMG_8034

A város annyira az isten háta mögötti volt, hogy csak egy pub volt akkor este nyitva, ahol ételt tudtunk szerezni. Hát mondanom sem kell, hogy egy “köpködő” volt. Így hívtuk a lepukkant helyeket… Tipikus zsíros pub kaja, ahol a bútorok már átvették a sörszagot és ahol a leélt anyukák próbáltak pasizni a teraszon egy doboz cigi és egy korsó sör társaságában.

Szóval így telt az első két napunk.

A köv. bejegyzésben pedig Balu jelentkezik az Abel Tasman nemzeti parkból.

Hogy juthatsz ki Új-Zélandra?

Nem tudom Balu hogy van vele, de én havi 2-3-4 levelet  biztosa kapok Facebookon ismeretlenektől, hogy hogy lehet Új-Zélandra kijutni. Ezt a blogbejegyzést ezért írom és azért, hogy tudjak másoknak segíteni, aki szeretne ebbe a csodálatos országba kijutni, az alapján amit tapasztal(t)unk, látunk, hallunk. Sajnos nem tudok mindenkinek egyesével kielégítő választ adni, szóval összeszedtem egy csokorba a szerintem legfontosabb dolgokat.

NEM vagyok bevándorlási ügynök (de tudok egy roppant kedves és segítőkész magyar bevándorlási ügynök hölgyet, ha érdekel, megadom az e-mail címét), így a jogi oldalát nem igazán ismerem ennek, csak annyit, amit mi is átéltünk. Ne végy semmit készpénznek, ez csak amolyan “unofficial guide to NZ”. More info: http://www.immigration.govt.nz -> Mi is innen informálód(t)unk legfőképp.

Tényeket fogok leírni: senki ne higgye azt, hogy kolbászból van itt a kerítés, mert NINCS. Nem egyszerű itt letelepedni; rengeteg áldozattal, idővel, pénzzel jár, de ha egyszer sikerül, akkor igazán megéri 🙂

Személy szerint, ha újrakezdhetnénk, tuti a déli szigetre mennénk élni. Az Új-Zéland IGAZI arca. Na de nem is húzom tovább…

1. Milyen vízummal a legegyszerűbb kijutni?

Természetesen turista vízummal, de ezzel nem dolgozhatsz. Vannak “under the table” melók, de ehhez ismerettség kell, idegennek szinte kizártnak tartom, hogy adjanak így munkát. Petra (a magyar bevándorlási ügynök hölgy) mondta, hogy még anno adtak job offert (ami a work visahoz kell) turista vízumosoknak, ha hiányszakmás voltál, de ma már szinte lehetetlen.

Mi working holiday vízummal jöttünk ki. Ez azért jó, mert dolgozhatsz egyből (igaz, vannak kötöttségek, pl. egy helyen 3 hónapnál többet nem dolgozhatsz hivatalosan. Ha itt akarsz utána maradni, ezt NE szegd meg). Ezt a vízumot egy évre adják akkor, ha nem töltötted be még a 35 évet, nincs gyereked, nem voltál soha elítélve és egészséges vagy és van legalább 4200 új-zélandi dollárod, meg travel insurance-ed. Ha Te megkapod, a párod nem fogja. Mindkettőtöknek külön kell jelentkezni rá a fentebb említett weboldalon – bevándorlási hivatal oldalán. Ez a visa talán vezethet egy későbbi job offerhez is, ami pedig egy work visahoz (ez a fajta vízum már feljogosít arra, hogy a párod is itt lehessen és dolgozhasson veled, de ezt is bizonyítani kell, hogy tényleg valódi kapcsolatban éltek, nem pedig csak a papírok miatt vagytok együtt 3 hete…). Ez a WH visa azért is jó, mert így a munkáltató “kipróbálhat”, nem lutrit vesz. Ne sértődjön meg senki, de pincérként, mosogatóként, recepciósként, takarítóként, szóval ami nem hiányszakma, arra NEM fogsz work visat kapni.

Bár ezt megcáfolnám, mert amikor a déli szigeten voltunk, volt egy cseh lány, aki egy benzinkúton dolgozik 3 éve work visaval egy világ végi kis városban. Ebben az esetben el tudom képzelni, de ehhez tényleg le kell menj a déli sziget legeldugottabb helyére 🙂

A working holiday visaról annyit, hogy a magyarok 100 darabot kapnak évente, ami nagyon nagyon kevés. Tavaly kaptuk az első adagot és idén áprilisban nyitják a következő százat. Tán már elérhető is, nem tudom -> bevándorlási hivatal weboldala. A helyek roppant gyorsan fogynak, szóval most vagy 1 év múlva… Egyékbént, ha megkapod a visat, akkor a kibocsátástól számított 1 éven belül kell belépned az országba és onnantól fog számolódni az 1 év. Szóval van időd gyűjtögetni, tervezni.

Aztán még van a student visa. Idén januártól azok a diákok is dolgozhatnak heti 20 órát az iskola mellett, akik legalább egy 14 hetes angol kurzusra beiratkozik. Akár angolt, akár valami szakmát tanulsz, dolgozhatsz mellette. EZ is lehet egy út, de az oktatás itt nagyon drága, viszont megéri. Ha iskolába jársz, az immigration mindig a nyomodban lesz (tudom, mert tanár vagyok), és az iskolának mindig le kell jelentenie, ha hiányzol. Ha x%-ot hiányzol, akkor nem fogják meghosszabbítani a student vízumod, szóval nem lehet lógni 🙂 Ha nem angol suliba jársz, hanem szakmát tanulsz, vagy egyetemi diplomád csinálod itt, a diploma végén kapsz work visat. Szóval ez egy tök jó befektetés a jövődbe.

Ha hiányszakmás vagy (a lista megtalálható az állandóan emlegetett oldalon) és legalább gyenge felsőfokon beszélsz angolul, akkor jó eséllyel találhatsz majd olyan munkát, amire megkapod a work visat. Hiányszakmások pl.: szakácsok, orvosok, pénzügyi területen dolgozók, a mesteremberek (kőműves, villanyszerelő, stb.), nővér, egyetemi tanár/előadó, stb.

A betelepedési engedélyhez már vizsgát is kell majd tenned angolból -> IELTS. De ne menjünk ilyen messzire…

Idézénék egy hivatalos forrásból is – Petrától:

“Turistakent job offert kapni nem lehetetlen, de manapsag joval nehezebb, mint regen – es hozzatennem, hogy ez az allitas foleg magyarokra igaz. Ne felejtsuk, a bevandorlok legnagyobb resze a mai napig igy kezdi az itteni palyafutasat. Mas kerdes, hogy ez joval nehezebben megy azoknak, akik nem beszelnek jol angolul, illetve olyan orszagbol erkeznek (pl. Mo.), ami a munkaltatok szamara “ismeretlen”, azaz nem angolszasz kornyezet.

A job offer megszerzesenek sikeret nem csak a hianyszakmas listahoz kotnem (NB nem eleg, ha egy szakma szerepel a listan, az ott irt kovetelmenyeknek is meg kell felelni!), hanem a szakma kepzettsegi szintjehez is. Minel tobb kepzettseget igenyel egy foglalkozas, minel specializaltabb a tudas, annal konnyebb bizonyitani, hogy helyben nem volt ra jelentkezo, tehat konnyebben lehet munkavallalasi vizumot kapni ra. Es a forditottja is igaz, egy biztonsagi or vagy egy mosogato eseteben nehez meggyozni a Bevandorlasi Hivatalt, hogy csak kulfoldi tudna elvegezni a munkat.”

2. Ha nincs jó angolod vagy egyáltalán nincs, akkor két dolgot tehetsz:

– elkezdesz tanulni, mint a gép

– bele se kezdj, ha nem akarsz angolul megtanulni

WH vízummal még csak csak találsz kevés angollal munkát, de ne számíts nagy durranásra: gyümölcsszedés, takarítás vagy még ezek se. Ez nem Anglia, ahol ellébecolhatod, vagy van 1000 magyar és majd valakit megkéred, hogy segítsen… Itt is vannak magyarok, de nem fogsz minden közértben beléjük botlani. Szóval jó ha van ismerettséged mielőtt kijössz, az rengeteget segít. Nekünk mázlink volt 🙂

3. Mennyi pénzzel készülj?

Új-Zéland DRÁGA. Az a 4200 dollár – ha nagyon szűkösen élsz – maximum 3 hónapra lesz elég, de elég keservesen. Ha ügyes vagy, akkor 1-2-3 hét alat találhatsz munkát, de ne full-time-ra számíts. Szóval nem árt, ha van egy kis tartalékod félre rakva.

4. Ha már itt vagy.

Akkor már a tutiban vagy 🙂 Ha working holiday visaval jössz és csak 1 évre tervezel, akkor csapj bele a lecsóba, mert hatalmas a sziget és ezer titkot rejt. Imádjuk!:)

Extrém holiday és karácsony egy Maori törzsnél

Menjünk vissza az időben egy kicsit, mondjuk karácsony környékére. Eddig életünk legmozgalmasabb és legizgalmasabb 8 napját tudhatjuk magunk mögött. (Ezt azért megkérdőjelezném a 3 hetes déli szigeti mulatságunkkal a hátunk mögött, de erről majd a következő postokban részletesen.)

Nem is tudom hol kezdjem, mert teljesen elszabadultunk Rotorua és Taupo tavak környékén. Elég sok tervünk volt, de már az első órákban kalandokba keveredtünk. Megálltunk egy parkolóban, ami egyben egy régi aranybánya bejárata is volt. Nem is volt kérdés, hogy megnézzük az izgalmasnak tűnő helyet. Már az első hídon átkelve találkoztunk kalandorokkal, akik maguktól mondták, hogy ez a leggyönyörűbb hely, ahol valaha jártak. Nem hazudtak. Mi se úgyhogy beszéljenek a képek.

swingbridge ????????????? ????????????? DCIM100GOPRO ????????????? ????????????? ????????????? ????????????? ????????????? ????????????? DCIM100GOPRO

Éjszakára megérkeztünk az első estére tervezett óceán parti campingbe. Utólag örülök, hogy csak 1 napra, mivel Timi radarjai vészriasztást adtak le olyan hajnali 2 körül. “Mennünk kell, mert jön a tsunami.” Erre én: “Mi van? Aludjá’!” Szegény megijedt a hegyekről visszaverődő óceán morajlásától. Azért utólag megjegyezném az nem tsunami. A camping szuper volt, tiszta és komolyan berendezett konyhája volt grillsütőkkel. Éltünk is a lehetőséggel itt is és a másik két campingben is. Nagy előszeretettel használtuk reggelik, vacsorák készítéséhez. Másnap reggel finom reggeli a parton és szörfösök, bodyboardosok, pedal boardosok, kajakosok megcsodálása. Itt még csak csodálatunk tárgyai voltak, de későbbi írásainkból majd kiderül, hogy hogy épültek be a mindennapjainkba.

????????????? DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO ????????????? ????????????? ?????????????

Ezután 3 nap Rotorua következett, aminek első állomása a világ egyik legérdekesebb geotermikus helyszíne volt. Már a városba megérkezve áthatott a Rudas fürdőt idéző termál illat. Senkinek sem tűnne fel, ha eleresztenél egy szines pillangót. Mintha a pokol 7. bugyránál jártunk volna; a táj lenyűgöző és igazán egyedi volt, mivel korábban még hasonló dolgot sem láttunk. Néhol festői és szines, néhol mintha a Föld vérző sebeinél járnánk.

DCIM100GOPRO ????????????? DCIM100GOPRO ????????????? ????????????? ????????????? ????????????? ????????????? ?????????????

 

Talán ez az a pont, amikor beszélnem kell Új-Zéland kisebb titkáról: a sandfly-ról (úgy néz ki, mint egy muslica és amúgy egy szúnyog).Egyik reggel arra ébredtünk, hogy megközelítőleg olyan 100 csípés borítja testünket. Először ágyi poloskára gondoltunk (bedbugs), ami miatt a túra végén kidobtuk az új sátrunkat és a hálózsákokat. A gyógyszertárban rájöttünk, hogy nem kellett volna, mert ez “csak” sandfly és ez csak két hétig viszket non-stop. A déli szigetre már felkészülve megyünk, mert ennek az óriási változatai élnek ott.

Mindezt feledtette velünk Blue Lake és Redwoods mountainbike parkjai, amit töviről hegyire bejártunk, vagy inkább bebicikliztünk. Erről készítettünk egy videót nektek, mert ezt érezni kell. A tollam nem elég beszédes ilyen élmények leírásához. Ezt itt meg is nézhetitek, katt a videóra.

Másnap egy újabb álmunkat éltük meg, egy Maori törzs meglátogatásával, ahol harci beavatás, tánc, a hangi (Maori étkek, amelyeket a föld alatt forró kövek között készítenek), a falu és törzsi szokások, játékok megismerése. Én eljártam a népszerű hakát is, a híres törzsi harci táncot, de azt inkább nem publikálnám… Érdekes volt megismerni egy valódi törzs életét, szokásaikat, híres Maori tetoválásaik kialakulását. A műsor vége kicsit átlagosra sikerült a 200 fő etetésével, ami egy ezüst parti szoc üdülő hangulatát idézte potom 200 dollárért. Összességében elvarázsoltak minket egy éjszakára. Kia ora! (Welcome!)

DCIM100GOPRO DCIM100GOPRO ?????????????

Újabb szállásunk lenyűgözött minket Taupo tó szomszédságában és a wellness központ csak a hab volt a tortán. Nagy örömömre nem is zavartattam magam, hogy közel 100 kilósan bevágódtam egy csúszdába, ahol a súly korlát 90 kg volt. Sajnos nem volt túlzás a tiltó tábla. Mire az utolsó kanyakorokhoz értem, már a gravitációt meghazudtoló, vergődő bálnának festhettem, mivel majdnem sikerült magam röppályára állítani. Azonnal a másnaposok aranyköpése jutott eszembe: “Soha többet!”

?????????????

A tónak egy baja van csak, hogy túl sok lehetőség van, ami kihagyhatatlan. Timi meg volt veszve a parasailingért, úgyhogy azzal indítottuk a tó felfedezését. Az előszőr félelmetesnek tűnő mutatvány jóval szelídebb, mint gondoltuk. Ezt bizonyította a közel 60 éves hölgy mosolya is cirka 25 méteren. Teljesen biztonságos volt, csak mint utólag kiderült, én tettem izgalmasabbá. A táj lenyűgöző szépsége miatt, eufórikus állapotba kerülvén volt annyi eszem, hogy a biztonsági karabinerek nyomkodásával üssem el az időt. Az alábbi kép tanúskodik éles elmémről.

parasail

Volt szerencsénk egy hajótúra alkalmával megnézni a méltán híres Maori sziklafaragásokat. Mintha nagy múltat és titkokat rejtene, pedig csak a 80-as években készült, bár az értékből ez mit sem von le.

DCIM100GOPRO

Másnapra a Huka vízesés volt a program, ami egy csodálatos környezetben található. Ez volt az a hely, amikor a Niagara vízesést is a bakancslistánkra tettük. Volt lehetőség a Shotover Jet (kanyon motorcsónakázás) kipróbálására is, de azt Queenstownra tartogattuk. Itt fedeztünk fel egy természetes termál spa-t is, és ebből elég sok van a szigeten.

DCIM100GOPRO

 

Jól sikerült nyaralásunkat még egy sziklaugrással próbáltam emlékezetessé tenni. Ez a hely elég népszerű a helyiek körében és sokan teszik próbára bátorságukat. Szuper volt, de azért nem ért fel Ciprus szigetén való orosz rulettünkkel. Ott 10 méterről ugrottunk Krisz barátommal az Aphrodite vízesés tetejéről.

DCIM100GOPRO

Hazafelé még egy viccesre sikeredett érkezést hoztunk össze. Tudom, mintha ismerős lenne, de kölcsönkocsi révén, sikerült megint kifogyasztani a benzint. Mindezt egész Középfölde bejárás után az utolsó 15 kilóméteren, az autópályán. Elkeseredettségünket derű váltotta fel 2 perc után, mivel egy kabriós pár felvett minket és elvitt tankolni. Annyira lelkesek voltak, hogy nem engedték megvenni a drágább kannát a kúton, szóval irány a bolt. Vissza benzinkút. Majd még ő akarja betölteni a tankba is. Utána már csak a rend éber őreinek kell elmagyarázni mi történt.

buggy

Ez volt 8 napunk és most már kíváncsian várjuk mi történhet velünk 3 hét alatt a déli szigeten, amiről mindenki úgy beszél, hogy ha az északi sziget az előétel, akkora az a főfogás.

Múlt, Jelen, Jövő (Hobbiton és a Gyűrűk Ura)

Sziasztok,

Igen,igen. Emlékszem a legutóbbi blogunkban azt írtuk, hogy egy kicsit dolgozunk és utána érdekes történetekkel jelentkezünk.

Sztorikban, kalandokban nem is volt hiány, viszont munkában, tanulásban és tervezésben sem. Timinek sikerült elérni a tanítás csúcsát itt Új-Zélandon, mivel az aucklandi egyetemen tanít, ami a világ első 100 egyetemének egyik legjobbja. Persze ezzel nem érte be, és közben belevágott egy online career coach tanfolyamba és eköré épülő cégünk építésébe. Ezen belül is a working holiday visaval érkező fiatalok segítésébe és karrierjük felkarolásába. (Akit érdekel, itt tudja megnézni: www.careerdevelopment.co.nz)

Jómagam töretlenül a gasztronómia világában kalandozom, hogy megismerjem a sziget ételeit és fejlesszem oldalam (https://www.facebook.com/chefsandfoods). Eközben segítem Timit és újabb eszement ötleteken töröm magam. Mellette sokat tanulok angolul és teljesen megváltoztattuk az életünket. De erről majd később!

IMG_4967

Ezek a jelen állapotok, de egy kis előzetesként megemlíteném, hogy márciusra három hetes túrát terveztünk meg a déli sziget megismerése, felfedezése végett, ami többet között a Franz Jozef gleccseres helikopter túrát, a világ legnagyobb hintájának (160 méter) kipróbálását, a bálnák és delfinek megcsodálását, a TranzAlpine vonatút megtételét, újabb mountain bike kalandokat Queenstownban és Wanakaban, kajakozást Abel Tasmanban és ki tudja még mit rejt. És akkor szaladjunk vissza az időben, hogy minden helyet, kalandot megismerjetek ezen a varázslatos szigeten. Mára már megbizonyosodtunk róla, hogy igaz a mondás: “The whole world is one country.” (Az egész világ egy ország.)

body

Életem legszebb születésnapját is itt éltem meg, ami meglepetésekben igen gazdag volt. Csodálatos napot töltöttünk el barátaink, néhány torta és süti költemény társaságában. Szerelmem megajándékozott egy wetsuittal, ami egy újabb szerelmet eredményezett = bodyboarding (de erről később írok).

IMG_5572 IMG_5567 IMG_5550

Az este meglepetése volt a 323 méteres Skytower látogatása, ami lenyűgöző látványt nyújt egész Auckland városáról. Ezt csak még jobban fokozták az éjszakai fények és az óceán látványa. Itt jöttem rá arra is, hogy Timi valójában egy tapéta. Hiszen úgy tapadt a falra, mint akit odaragasztottak. Gondolom már az üvegaljú lift is elbizonytalanította a 60. emeleten, de ott még jól bírta. Szerintem mindenki kíváncsi lesz majd a képeinkre, mikor a világ legnagyobb hintáján, 160 méter magasban fogunk az életünkért könyörögve sikítani. A toronyból is le lehet ereszkedni (Sky jump) egy drótkötélen, de az ára felér egy ejtőernyős tandemugrással és mi inkább azt választjuk majd 🙂 Egyébként ez nagyon népszerű a hírességek körében is; legutóbb Beyoncet lógatták ki.

IMG_5650 IMG_5624 IMG_5614 IMG_5606 IMG_5583 IMG_5577

A meglepetéseknek itt nem volt vége, hisz Timi megsúgta, hogy holnap indulunk Hobbitonba, a Gyűrűk ura forgatási helyszínére. A várakozással teli éjszaka után elindultunk Matamatara, a filmgyárba. Már ahogy közeledtünk érződött a táj mesébeillő természete. Viszont amikor megérkeztünk inkább egy csehszlovák rajzfilmbe illő fogadtatás várt minket. Lehet csak mi vártunk többet, de a bejáratnál épphogy egy tábla üdvözölt minket Hobbiton felirattal és egy gyenge kávézó (legalább sörrel).

1402016_10201016621837740_707468181_o

Mikor kifizetted a nem túl szolid belépőt ($79 = ami 2 órára szól vezetéssel), akkor már jön is értünk az Ikarusokat megszégyenítő lepukkant busz. Az eldöcög a kb. egy dombot beterítő Hobbit faluba. Azért az valóban jól nézett ki, bár óriási csalódás, hogy mindegyik ház makett és egy sincs berendezve, ergo be sem tudsz menni. Rá is kérdeztem, hogy hogy van ez. Azokat a jeleneteket egy másik stúdióban forgatták, bár nem gondolnám, hogy nagy befektetés lenne egy ilyet megcsinálni a turistáknak is. Gondolom, ha belefért, hogy megkeressék NZ legtökéletesebb fáját és odaszállítsák, akkor ezt is megfinanszírozhatták volna. A fa sztorija valóban érdekes, mert miután az új-zélandi hadsereg átmasírozott több száz hektár erdőn és miután megtalálták, apró darabokra vágták, beszámozták a részeket és a helyszínen újraépítették. A leveleket (4 millió darab!!!) egyesével ragasztották fel és amikor kész lett, akkor a rendező rájött, hogy nem jó a levelek színe. Levelek leszed, átfest, visszarak!!!

IMG_5548

IMG_5546 IMG_5547 1399181_10201016626797864_741789457_o 1401599_10201016627597884_1676780490_o 1403692_10201016628397904_1682931048_o 1425309_10201016633918042_747198473_o 1412207_10201016623917792_1761602483_o 1410956_10201016625517832_2041453673_o

A végére tartogatták a fő látványosságot, az általam várva várt Green Dragon kocsmát. A Green Dragon kétségkívül lenyűgöző és számomra a világ legszebb kocsmája és ez már nem makett, szóval be is lehet menni. Előtte viccelődtem vele, hogy remélem nem hobbit méretű a söröskorsójuk. De az volt… és potom $6 volt a kb. 2,5 decis. Ijedtemben meg is ittam négyet. Ételt nem szolgálnak fel, bár a hobbitsörből leszűrve, ne is bánjuk. Igaz ezek csak apró részletek a hely varázslatos atmoszférájához képest. Szinte egy időutazáson éreztem magam (a sörök azért hatnak) és vártam mikor toppan be Gandalf és a többiek.

1403698_10201016636438105_2034850211_o 1425316_10201016637598134_217049933_o904401_10201016623717787_309729763_o 919492_10201016642678261_947690369_o 1412467_10201016636518107_140784223_o

Gyorsan fel is ébredtem a mesevilágból, mikor közölték, hogy mennünk kell, mert mindenki maximum 20 percet maradhat!!! Vérben izzó szemeimmel, orrom alatt varázsszavakat mormolva próbáltam tűzlabdákat varázsolni és megsemmisítő csapást mérni mindenkire egy 3 km sugarú körben. Nem sikerült, viszont a józan szavak sem hatották meg őket. Próbáltam kérlelni őket, hogy a szülinapom révén hadd menjünk vissza  a következő csoporttal. Nem lehetett annak ellenére, hogy a pub közel üres volt.

Összességében azért nagy élmény volt, néhol pozitív, de a szervezés miatt negatív is. A varázslatok tanulásáról azért nem mondok le 🙂

Balu

Minden kezdet nehéz…

Sziasztok,

Hosszú hónapok után ismét jelentkezünk. Balu a következő postban részletesen elmeséli, hogy miért is. A mai egy különleges bejegyzés lesz, mivel angol nyelven publikáltuk egy előadásra, amit working holiday vízumosoknak készítettünk, de úgy gondoltam hasznos lehet azoknak is, akik most készülnek országot váltani 🙂

Nos, akkor here you go 🙂

Every beginning is difficult. It’s is specially true if you go to live in a different country, in a different culture on the other side of the world. There are many ways for preparation: internet, language courses, surfing on different blogs, stories of your friends. There’s one thing you can’t prepare for one thing: culture shock. Not to mention missing your family, friends, your granny’s dishes and many other things.

When you get over your homesick, everything is easier. Life is harder if you don’t speak the language of that country; it’s more expensive to find accommodation, to arrange official things (e.g. opening a bank account, applying for your tax number, visiting doctors, etc.), to get a job,  and to make new friends.

We’re experienced in changing countries, and we can say it’s always different from what you expect even if you’ve spent hours checking important info on the net, surfing blogs, etc. With enough experience you can save your time, money and energy.

We prepared a list based on our story and first-hand experiences . Good news: you don’t have to experiment what works and what doesn’t, you’ll learn from our mistakes and successes now :)

  • No preparation before departure
  • Not speaking the language of the country where you’re moving to
  • Underestimating yourself, your skills and experience
  • Not believing you can succeed without having work experience in that country
  • Not knowing how and where to start your job search and sell yourself on the job market
  • Not having or building networks
  • Not knowing the culture, the customs and protocol
  • Overestimating yourself, your skills and experience – being too proud to take down a peg or two
  • Lack of legal & official documents required to start work – wasting money, time and energy
  • Not exploring the area you live in

First comes Balu’s story. Here you go:

“I think I’m lucky as I immediately got a job through my friends back in Oxford. I didn’t mind that I was working in a relatively small restaurant compared to my former life back in my country. What’s more, the hope for success and promotion, all the new things and impulses made me happy and excited. I was greatly influenced by the thought that it’d been worth quitting my previous life and starting a new one in a new country. I considered it as a yielding investment.

I was opening doors until I found myself in a world-famous company. However, it wasn’t related to my qualification and experience, but I got paid well. It required lots of travelling, so I gained precious experience. From this job and workplace, I got that boost which led me back to my biggest love: cooking. Now, I didn’t have to take down a peg, I could choose from different offers.

597573803_1369210390

As I can’t stand commitments and I crave for getting to know the new and unknown, I thought it was obvious to start working for an agency. I can say it was a great choice because I worked at 100!! different places and met 800-1000 people (networking = high importance!!) within 18 months. Sometimes it was exhausting, but exciting at the same time; it’s exciting to change workplaces within one week, to prove and to assimilate into their culture and community. It’s not easy to convince your colleagues that you’re professional, reliable, persistent. In addition, you can be feeling great and happy at your workplace.

I think we need to expect less, but mustn’t underestimate ourselves or our skills and abilities. We can overcome our language barriers with hard work, which contributes to our personal and career development. I sometimes felt stupid that I couldn’t explain or understand something. But I was absolutely sure that I’d learn from these difficulties and will be more.

There were funny situations when I thought I didn’t understand it. It turned out that the person was an idiot and I wouldn’t have understood it even in my native language. It depends on your luck how helpful and intelligent the person whom you’re talking to, or to what extent they can put themselves into your situation and communicate with you based on this.

But the most depends on YOU and YOUR PERSISTENCE!

On the other hand, I know that money matters as life without a job is very expensive anywhere in the world. It inspires you to find a job ASAP.

597573803_13692103905

When you arrive, you should take your first job offer; it doesn’t matter if it’s harder and you get less money. You’ll have to make ends meet (basic, everyday things included: accommodation, food, etc.) If you keep being picky, you’ll run out of money in a couple of months. You can learn from that job and you can survive.

Here you need to set your goals!!!! – you need to use your energy left for a better change, for a better future, for your dreams.

The other side of the coin is when you have enough funds, and it makes you lazy. Or worse: it makes you believe that you’re looking for a super job without having related qualification and experience. Or you’re not looking for a job… I call it HOLIDAY and it’s another chapter… :)

DCIM100GOPRO

According to my experiences, it’s the best to have some irons in the fire. Give yourself a chance by always looking for a job, searching for and fighting for a better, easier and more well-paid employment.”- Balu

As for me, back in 2006 I studied to be a teacher which was coincidental. The only thing I knew that I loved helping people develop and improve. After finishing my first degree at the age of 21 I established my own school back in my country. I always felt the need to live abroad, so soon I moved to Oxford where I obtained a second diploma and worked for different schools and organisations.

This wasn’t as easy as it seems now. After arrival I immediately started looking for a job with NO previous experience how to get your career going in a foreign country. I went through tons of job applications and interviews, sometimes got humiliated, and I felt I was treated badly… We all go through such things when moving to another country. I don’t wanna lie to you and say that it’s a fairy tale. It’s not. You have to work and put 200% as you’ll always be an immigrant here and without NZ experience you’ll start your job search with a handicap. That’s why it’s important to take the first job you’re offered.This way you’ll have NZ experience and boost your chances to get a better job.

travelling

So I took the first job I was offered back in Oxford. Many of us can’t afford to be unemployed when wanting to follow our dreams and to change our jobs. I had no choice and had to do what I didn’t plan, want to or like. I wanted to go to school again and obtain a second degree so much that I wanted to find any job from which I could make ends meet. I was a waiting staff for a couple of months, but I’ve never felt ashamed of it. Everybody has ups and downs in their lives. You can learn from everything, gain precious experience and humility. The result of this job is that I cherish everything I have. I’ve learnt humility, patience and gratitude. I met great people and made friends. Sometimes you need to sacrifice something (your freedom, pride or time) for at least a period of time in order to achieve something far better :) You need to want to achieve your goals so much that you’d do everything for it.

In 3 months, I got the sufficient funds to go to school again, so I left my job. In the first two weeks, I was in school from 9-5 and worked from 6-11 pm. I was exhausted every day (almost falling asleep at school), but never gave up. I knew something better was about to come :)

1-1 Career Coaching

After finishing school I started to build up my own clientele and to apply for jobs. I decided to build up an aggressive job search plan and to never ever give up till I got the job I wanted. In 2 months I was offered an Academic Manager position at an international school. I’m not writing this to boast. I want to show YOU that you’re capable of EVERYTHING  and ANYTHING  you just want and wish for!!! Nothing is impossible! YOU just need YOURSELF; motivation, persistence, time and energy, and your DECISION!

I hear people complaining that they don’t have a job, nobody calls them back, bla bla bla.. FAKE EXCUSES! You don’t want it enough! I went through all the things you’re going through now: disappointment, despair, anxiety… They all come with job search. You have to be opening doors till you open THE DOOR. It might take long, it might be shorter: it totally depends on YOU! An awesome person out there. Never forget you’re just awesome and capable of anything.

thumbs_up

Rangitoto, Orewa Beach ès snorkelling Goat Island-en.

Sziasztok!

Kezdenek felpörögni az esemènyek, ès kezdjük felvenni a sziget ritmusàt.

Napról-napra egyre jobban kezdünk beleszeretni a baràtsàgos  Auckland vàrosàba ès annak elragadó hangulatàba. A kikötô, a rengeteg vitorlàs, a vègtelen tengerpartok.

Egyik reggel èbredes utàn pattant ki a szikra, hogy azonnal induljunk valamerre. Timi màr intèzte is az utat Rangitoto-ra,  a kihunyt a vulkánra. Vègig ràngatott a Queen street-en ès màr a kompon is voltunk. A komp nekem vicces, Timinek meg egy rèmàlom(tengeribeteg). A hajó kikötött ès màris javasoltam egy nagy okossàgot: “Menjünk inkàbb a màsik irànyból körbe, ne a turistàkkal” Vesztünkre. Körbementünk ès mire megmàsztuk a hegyet màris szembesültünk vele, hogy a többiek a helyi traktor àltal húzott kisvasùttal jutottak fel. Az elejèn olyan 300 m kellett volna menni a jó irànyba ès egy 5. óràt megspóróltunk volna.  A kilàtàs mindenèrt kàrpótólt mondhatni. Màr terveztük is a következô szabadnapra a túràt.

????????????? photo (5) photo (3) ????????????? ????????????? ?????????????

Kati közben mondta a tuti helyeket ès követtük is a csapàsvonalat úgy Goat island-ig. Reggel talàlkoztunk Julival ès Zsoltival a kölcsönzôben ès turnè indul. Fútólag àthajtottunk pàr beach-en, de Orewa màr stoppot intett nekünk olyan komoly volt a part. Èpp akkor tartottak futóversenyeket kis lurkóknak. Hàttèrben szörfösök, igazi beach hangulat. Imàdtuk ès szóba került egy fürdès, de mèg nem volt elèg napos az idô.

DCIM100GOPRO ????????????? ????????????? ?????????????

Pàr szèpsèges tàjon àthaladtunk ès megèhezve megèrkeztünk a matakanai kèzmûves  hippi piacra. A bejàratnàl màris ismerôs hangzàsú angol szavakra akadtunk. A hölgy magyar volt ès nàla csak a lenyûgözôen finom kürtöse volt magyarabb. Kedvesen meginvitàlt minket egy kürtösre ès beszèdbe elegyedtünk. Mostanra nemcsak a finom èdessègèrt vagyok hàlàs,hanem az új àllàsomhoz is Ô adott tippet.

DCIM100GOPRO

Ebèd utàn mentünk Goat Island-re, ami ajànlott snorkelling hely ès sok kölcsönzô van. Viszonylag nem volt nehèz meggyôzni magunkat,hogy erre van szüksègünk. Talàn Timit egy kicsit az elsô merülèsnèl, de azonnal beleszeretett ès alig lehetett kiszedni az óceànból. Gyönyörû,olykor 5-6 kg halak között úsztunk meseszèp környezetben. Egy szóval imàdtuk:)

????????????? DCIM100GOPRO ?????????????

Timi megnyert egy àllàst a Crown English school-ban, amit nagyon èlvez ès hagy idôt a coaching tanulmànyozàsànak ès magàndiàkjainak is. Az elmúlt 2 hètben az 5* Pullman Hotelben dolgoztam, ahol sok újdonsàgot làttam a sziget konyhamûvèszetèbôl ès sok kivàlló szakàccsal dolgozhattam együtt, Argentinàból, Indiàból, Fijirôl, Japànból.

fotó 3 fotó 4 fotó 5

Kaptam egy beugrôs munkàt az aucklandi vàroshàzàban is, annak is a 17. emeletèn. Èletem legszebb kilàtàsú konyhàja volt az óceànra.

fotó 2

Idôközben megpàlyàztam egy àllàst egy profi amerikai cajun style ètteremben. Pàr szakàcs közül èn jutottam be ès igazàn jól is èrzem ott magam.

Elindítottam gastro oldalamat: World’s best chefs & foods.

fotó 1

Az elsô hèten màris nagy sikert èrt el, mivel megkaptuk az elsô  100 like-ot. A tervem az oldal segítsègèvel összegyüjteni a vilàg minden orszàgànak legjobb receptjèt, legjobb szakàcsait, èttermeit, èrdekess ès màr mûvèszi alkotàsokat az ètelek körül.  Bàrki feltöltheti sajàt receptjèt a vilàg minden tàjàról. Mindezt vicces ès botrànyos videókkal tesszük mèg èrdekesebbè.

Akit èrdekelnek a nyàlcsórgató ètelek ès szeretne mindenfèle gasztronomiai újdonsàggal megismerkedni ès rèszese lenne egy zabaközössègnek, az kèrem itt LIKE-olja a World’s best chefs&foods oldalàt:

https://www.facebook.com/chefsandfoods

Megköszönném, ha like-olnátok és megosztanátok az oldalt a nagy siker reményében:)

Most egy kicsit dolgozni fogunk, de a szülinapom utàn elèg ígèretesnek tünô bloggal jelentkezünk innen, ami nektek onnan:)